A Zsen-i herceg fia készített egy óriási horgot, erős fekete kötelet alkalmazott hozzá, csalétkül tizenöt ökröt akasztott rá, föltelepedett a Gui Ki hegyre és kivetette horgát a Keleti Tengerre.

Nap-nap után minden reggel így horgászott egy éven át, de egyetlen halat sem sikerült fognia. Ekkor azonban egyszer egy óriási hal kapta be a horgot, leszállt vele a tenger mélyére, de vergődve újra csak felszínre jött, uszonyaival felkorbácsolta a vizet és a fehér hullámok, mint hegyek emelkedtek a magasba, míg a tenger merő habbá nem változott, pokoli zsivaj támadt és ezer mérföldnyire is mindenkit rémület fogott el.

De miután a herceg-nek sikerült kifognia az óriási halat, szeletekre vágatta és kiszárította. És egész birodalmában mindenki bőségesen jóllakhatott a halból, a történetírók pedig nemzedékről-nemzedékre megőrizték az esemény hírét.

Ha ő csak egy egyszerű horgot használt volna, vékony zsineggel s kis tavakban, vagy csatornákban pontyokra halászott volna, aligha jutott volna ily hatalmas fogáshoz.

Aki szavakat csűr-csavar, hogy kitűzött jutalmakat kaparintson meg, az bizony messze van a legnagyobb sikertől. Aki ezt a Zsen-i mesét nem szívleli meg soha nem lesz alkalmas valami magas tiszt betöltésére.

/Csuang-ce XXVI. 3./

Csuang-ce bölcsessége után tényleg csak csűr-csavar lenne hosszabb okfejtésbe bontakozni.

A jelen helyzetben mindenki mérje fel, mekkora szüksége van arra, hogy megváltoztassa életét, és szabaddá váljon, így képes lesz kitűzni a megfelelő célt is hozzá.

Sokan - tévesen - abból indulnak ki, hogy mekkora bajban vannak, és ehhez mennyit kellene keresniük, hogy "egyenesbe" jöjjenek. A jólétet nem lehet számszerűsíteni, csak elképzelni, és elérni a felkínálkozó lehetőségekkel, vagy álmodozni róla, és belenyugodni abba, ami van.